A Székesfehérvári Vadásztölténygyár SK-tól a Videoton FC Fehérvárig

1941-ben alakult meg a Székesfehérvári Vadásztölténygyár SK., 1942. nov. 21-én megalakult a Klub is Székesfehérvári MOVE (Magyar Országos Véderő Egyesület) Vadásztölténygyár Sport és Kultúra Egyesült néven. Az egyesületben kezdetben csak a hadi-anyagtermelő gyár dolgozói sportoltak. Az első bajnokság, amire a csapat nevezett az 1942/43-as megyebajnokság volt. Első mérkőzését a Móri Bányász ellen vívta és nagyszerű 6-4-es győzelmet szerzett, sőt ebben a bajnokságban a bajnoki címet is megszerezte. A háborút követően1948-ban, az SZTC a politika három csapatra bontotta, amelyek az NB III-ban és a megyei I., ill. II.-ben játszottak. 1950 tavaszán a vadásztölténygyári játékosok önálló csapatot alakítottak a jobb eredmények reményében. 1950. március 10-től lett a csapatnak új hivatalos neve: Vadásztölténygyári Vasas. 1956. jan. 3-án megalakult a Vasas üzemeket összefoglaló szakosztály, az öt Vasas üzem összefogott, a létrehozott közös csapat a Vadásztölténygyárira épült. Ebben az évben a megye bajnokságot nagy fölénnyel, 140-24-es gólaránnyal nyerte a csapat. Az ezt követően kiírt megyebajnokok tornájában is sikerült megszerezni az első helyett, s így az 1957/58-as bajnokságot már az NB II.-ben kezdték, s ezután már csak az NB-ben szerepelt a csapat.. Az 1961/62-es bajnokság őszi szezonjában 13 győzelem mellett csupán 1-1 döntetlen és vereség volt amivel az 1 helyen állt a csapat, ám sajnos a tavasz nem sikerült ilyen fényesen és csak 3. Fejezte be a bajnokságot, még várni kellet egy keveset az első osztályra. És végre 1967-ben megtörtént az amire mindenki várt. Két hazai mérkőzés volt már csak hátra a bajnokságból és mindössze két pont kellett az NB I.-hez.   Az utolsó két mérkőzés eredménye: VT Vasas - Ganz-Mávag 5-1 VT Vasas-Kecskemét 3-0. Így rosszabb gólkülönbségének köszönhetően ugyancsak a második helyen végzett a csapat de ez NB I.-et ért.  1968. január 22-én rendkívüli közgyűlésen határozat született hogy a csapat ezután a Videoton SC néven szerepel. Az első NB I-es bajnokság sajnos nem a várakozásoknak megfelelően sikerült, mindössze 9 győzelemre futotta az erőből szemben a 18 vereséggel, ami csak a 15 helyhez volt elegendő, azaz a kieső helyhez. Szerencsére az 1969. Évi NB I./B-s bajnokságot sikerült megnyernie a csapatnak – Karsai László a 17 csapatból 16-nak rúgott gólt, 32 meccsen 34 gólt szerzett. 1970-ben tehát újra a legjobbak között szerepelhetett a csapat és a kiesés csúfsága sokáig elkerülte.10., 7., 5., 4., 5. helyezéseket érte el sorban az együttes, mikor elérkezett az 1975/76-os bajnokság, melyben az fennállása legjobb eredményt érte el, a második helyezést, nagyon kevésen múlt, hogy abban az évben nem bajnokcsapatot ünnepelhettünk. A Fradi ellen az Üllői úton úszott el a sansz, igaz némi bírói segítséggel - na igen ilyen a sport. - A következő bajnokság már nem sikerült ilyen fényesen csupán a 6. helyet sikerült megszerezni. A sikerek egyik főkovácsa Kovács Ferenc vezetőedző, akinek az előző öt bajnokság szép sikereit köszönhettük ezt követően elköszönt a csapattól. Az ezt követő bajnokságokban, a középmezőnyben végzett, illetve többször, szám szerint négyszer csúszott le a csapat a dobogóról. 1982-ben MNK döntőt játszott a csapat , ám sajnos a Szekszárdon megrendezett találkozón 2-0 arányban alul maratunk a Dózsával szemben. Aztán a 82/83-as évben egy kicsit ijesztgette a csapat szurkolóit, hisz mindössze gólaránynak köszönhető, hogy NB I.-es maradt a csapat. A következő évadban visszatért Kovács Ferenc edzőnek és akkor elkezdődött a Videoton történetének aranykorszaka.  Azonos pontszámmal, de rosszabb egymás elleni eredmény miatt a harmadik helyen végzett a tizenegy és Szabó József 19 góllal az NB I. gólkirálya lett. 1984. szeptember 18-án pedig elkezdődött a siker sztori. Nem hiszem, hogy bárki akadna, aki ne tudná az eredményeket, ám ezek a számok olyan szépek, hogy bűn lenne nem leírni: Videoton - Dukla Praha 1-0 ; 0-0 Paris St. Germain - Videoton 2-4; /0-2/;0-1 (a visszavágó első mérkőzése félbeszakadt) Videoton - Partizan Beograd 5-0; 0-2 Manchaster United - Videoton 1-0; 0-1 (tizenegyesekkel jutottunk tovább) Videoton - Zseljeznicar 3-1; 1-2 Videoton - Real Madrid 0-3; 1-0  Az UEFA kupa döntő hazai mérkőzését 40.000 ember szurkolta végig és a vereség ellenére is vastapssal jutalmazta a csapat teljesítményét. Madridban 90.000 ember előtt sikerült Májer góljával győzni, amit a madridiak jutalmaztak hasonlóan.  A bajnokságban ismét csak a harmadik hely jutott köszönhetően a gyalázatos hazai eredményeknek, de az UEFA kupa mindenért kárpótolta a szurkolókat. Sajnos az elkövetkező évadokban törvényszerű(?) visszaesés jelentkezett a csapatnál 6., 14., 11. helyezés. Az 1988/89-es bajnokságban új vezető edző került a csapathoz Kaszás Gábor személyében és egy újabb sikerszéria vette kezdetét. A télen megrendezett NEHRU kupán Indiában az Olimpiai válogatott néven szerepelt a Vidi és számos válogatott és olimpiai válogatottat megelőzve megnyerte a kupát. A bajnokság kiírása rendhagyóra sikerült, mivel a döntetlenek után 11-esekkel döntöttek a pontosztozkodásról a győztes 2 a vesztes 1 pontot kapott. Ez a rendszer a Videoton számára a lehető legrosszabb volt bármilyen más rendszer esetén megnyertük volna a bajnokságot, ám így csak a 4. helyen végeztünk. Vigasz csupán az jelenthette, hogy Csucsánszky Zoltán lett az év labdarugója és Petres Tamás a gólkirály. A következő szezont beárnyékolta Kaszás Gábor hirtelen halála, amely szinte megbénított a csapatot és csak a 9. helyre futotta.   A következő évben ugyan megváltozott az egyesület neve Videoton Walthamra (1991. júl. 1),csupán egy hellyel sikerült előbbre végezni.   A 91-92-es bajnokságban két vereség után azóta is egyedülálló, 16 meccses veretlenségi sorozatot produkáltunk, de az őszi 4. helyet a szokásos tavaszi visszaesés követte és végül hetedikek lettünk 32 ponttal. Ebben az évben mutatkozott be a 18 éves Horváth Feri 8 góllal, de Sallói nagy éve volt ez, aki 14 gólig jutott. A szezon legemlékezetesebb meccsét Újpesten játszottuk a 18. fordulóban, amikor pazar játékkal 4-1-re nyertünk.   A 92/93-as bajnokságban a 6. helyen végeztünk, ám két mérkőzést feltétlenül meg kell említeni Vidi-FTC 18.000 néző előtt 3-2 (0-2), amikor öt percen belül rúgtuk a gólokat, az egyik lap rövid véleménye: Ham, Ham, Waltham. A másik mérkőzés Vidi-UTE 4-1, Sallói mesternégyest ért el és valószínűsíthetően ez is nagy szerepet játszott abban, hogy Sallói István lett az év játékosa a Vidi pedig az év csapata a megyében. A következő évad nem az eredménye miatt marad emlékezetes hisz a 9. hely nem túl dicsőséges, hanem mert 1993. november 10 megalakult a Parmalat FC, amely név sajnos túl sok dicsőséget nem hozott a csapatnak. Ami még a szezonból emlékezetes marad az a Fradi elleni hazai mérkőzés ahol Horváth Feri mesterhármasával nyertünk 3-1-re, illetve, hogy a foci történetében talán egyedül álló módon nem az edzőt váltották le először, hanem az elnök(dr. Brávácz Ottó) vette a kalapját, igaz rőgvest követte őt az edző is (Hartyáni Gábor). Az elnököt aztán később újra választották. Az edzőváltás után Kiss László került a kispadra, akiben egy nagyon lobogó, de a csapatáért tűzbe menni kész edzőt ismertünk meg, sajnos diplomatának nem olyan jó mint edzőnek.   A 94/95-ös szezont a korábbi szövetségi kapitánnyal Jenei Imrével kezdtük, ám hamar felállt saját akaratából a padról, úgyhogy irányítása alatt nem sikerült nyernie a csapatnak. A helyét Szabó Károly vette át, akivel a csapat már-már kilátástalan helyzetbe került, de az utolsó tíz fordulóban aratott hat győzelemmel sikerült kivívni az osztályozó jogát, ahol a Salgótarjánt ha nehezen is, de kétvállra fektettük. (1-0; 2-1) Zoran Kuntics 11 góljával és gólpasszaival hatalmas érdemeket szerzett a bentmaradásban.   A következő szezont úgyanúgy kezdtük, ahogy az előzőt, még az ősszel Csongrádi váltotta a padon Szabó Károlyt, de így is utolsóként fordultunk. Télen nagy változások voltak, a csapat neve Fehérvár 96 PFC lett és jött egy sereg új játékos Takács, Korsós, Miriuta, Pető, Dulics személyében, de megint csak az osztályozóra futotta. Diósgyőrben krimibe illő meccsen maradtunk bent hosszabbítással, ahol Takács rúgta a mindent eldöntő gólt. (2-1; 2-2)  A 96-97-es szezont immár újra Videoton néven, de megint új edzőkkel kezdtük, a szerb Kusztudics-Szekulics párossal. Jó kezdés után egyre inkább visszaestünk, aztán tavaszra ismét megérintett minket a kiesés szele, jöhetett Diszt Laci és az új időszámítás, végülis a 8. helyen zártunk, végre egy nyugodt év volt, amikor nem kaptunk infarktust a hajrában. Ekkor még nem is sejtettük, hogy csak ezután jön majd a feketeleves.  1997-98, ekkor már egy majdnem helyi riválissal kellett osztoznunk a stadionon, ki gondolta volna, hogy mibe is kerül ez még nekünk, kis híján a klub megszűnéséhez vezetett a későbbiekben ez az apró kis mellékzönge. Megint viszonylag jól kezdtünk, de télen meggyengültünk, többen Újpesten folytatták, közben edzőváltások is voltak, aztán tavaszra jött Vágó Attila kis különítményével Szegedről, amely majdnem végzetes lett. Hat meccset bírt ki az új edző a padon, addigra már stabil kiesőjelöltek lettünk, jött megint Csongrádi Ferenc, a megmentő. Ebben az évben már a szerencsére is nagy szükségünk volt az osztályozóhoz, ez volt talán a leggyengébb Vidi, amit valaha láttunk, még a végül kiesett Békéscsaba is 4-0-ra alázott minket. Végül a Matáv Sopront fogtuk ki az osztályozón, akik biztosra mentek ellenünk, de csalódtak, kétszer győztünk (2-1; 3-0), miután Csongrádit a levegőbe dobálták a szurkolók.   A nyáron aztán kitelt Szuna-elnök becsülete is, őt egy ügyvéd, Bérczes László váltotta. A csapat persze félig kicserélődött, de semmivel nem lett jobb, tíz meccsből két győzelem, Csongrádi helyett Verebes. Ekkor már megint megkondult a vészharang, az edzőcsere után a játék feljavult ugyan, de a csapaton mintha átok ült volna, ősszel a hátralévő hét meccsen egy pontot szereztünk csak, azt is 0-4 után harcoltuk ki a Dunaferr ellen. Tavaszra hoztunk 10 új játékost, a védelem stabilizálódott is, de gólt is alig rúgtunk. Már azt hittük, simán bennmaradunk, de kistestvérünk váratlanul megsegítette a rivális Siófokot, akiknek innentől már csak a hátát nézhettük és 29 év után kiestünk az első osztályból. Jellemző az egész évben minket sújtó átokra, hogy mindössze eggyel rosszabb gólkülönbségünk miatt estünk ki, de őszintén szólva már rászolgáltunk erre és kellett is ez a megújuláshoz.  A népharag elkergette a Mágust, jött Csank János és egy teljesen kicserélődött csapat vágott neki az 1999-2000-es szezonnak. Nem igazán találtunk ellenfelet, amely komolyan megizzasztott minket, ősszel két döntetlen mellett csak nyertünk, tavasszal is csak egyszer kaptunk ki, Szolnokon, már 7 fordulóval a vége előtt bajnokot avattunk, újra az első osztályba kerültünk.   A 2000-2001-es szezonra megint Csongrádi Ferencet találták a legalkalmasabbnak az edzői posztra az illetékesek, aki közben kispad nélkül maradt, mert a fehérvári szurkolók nem kis örömére megszűnt korábbi csapata. Ősszel a létszámszűkítés miatt egy kvalifikációs bajnokság következett, amit sikerrel vettünk, nem estünk ki. Az azt követő 12 csapatos bajnokságra megtáltosodtunk, csak egy párperces győri rövidzárlat és példátlan pech miatt nem vártuk élről a tavaszt, nyolc perc hiányzott csupán hozzá. Tavasszal aztán a változatosság kedvéért jött egy vereségsorozat, amely kapóra jött az aktuális edzőváltáshoz, Várhidi Péter következett, közben 19 év után bejutottunk a Magyar Kupa döntőjébe is, ahol elvéreztünk a Debrecen ellen (2-5). A bajnokságot a 8. helyen fejeztük be, de az utolsó előtti fordulóig fenyegetett minket a kiesés réme. A bajnokságot -- a sikert jelentő -- ötödik helyen zárta a Vidi. Ebben az évben megmérettettük magunkat az Intertotó kupában, ahol a bolgár Dupnicával szemben nem sikerült túljutnunk az első fordulón. Várhidiéket aztán Bicskei Bertalan követte a következő bajnokság őszi idényének végén, s a csapat megtáltosodva gyűjtögette pontjait -- Győrben négy gólt lőttünk a házigazdának --, de tavasszal sem sikerült az igazi előrelépés. Új bajnokság, új edző: ismét Csank János ülhetett le a kispadra, de hiába a sikeredző, ha a csapat nem szerepelt igazán jól. A bajnoki évet a 8. helyen zártuk, s a következő idény elején, közvetlenül az átigazolási időszak lezárulta előtt ismét edzőváltás történt. Ekkor Csertői Aurél és szakmai stábja ülhetett le a kispadra. Az őszi idény legfájóbb eseménye a Videoton név elvesztése volt, mivel a klubot érintő belháborukhoz már nem kívánt asszisztálni a nagyhírű vállalat. 2005 tavaszán aztán robbant a bomba, a Kft költségvetési hiányának köszönhetően megkérdőjeleződött az egész fehérvári profi futball léte. A Videoton Baráti Kör demonstrációk és tiltakozások sorát szervezte, sőt benyújtotta vételi szándékát a gazdasági társaság többségi üzletrészének megvásárlására is. Akciójuk csak részben vált sikeressé, a klub életben maradt, de üzletrészt nem vásárolhattak. Több, meghatározó játékos távozott Székesfehérvárról, és fiatalokkal töltötte fel a keretet a vezetőedző. Óriási egység és akarat jellemezte ekkor a Vidi játékát és a körülményekhez képest nagyszerű eredménnyel zárult a bajnokság, ugyanis a 8. helyet szereztük meg. A 2005/2006-os bajnoki év aztán meghozta a régen várt sikereket a fehérvári szurkolóknak, hiszen az utolsó előtti fordulóig bajnokesélyesek voltunk, s közben történelmünk során első ízben hódítottuk el -- a Vasas legyőzésével -- a Magyar Kupát. Végül a harmadik helyen zártunk, s így 21 év után ismét bajnoki érmet szereztünk, s kivívtuk a nemzetközi kupában történő indulás jogát is.    Akit a Videoton története mélyebben érdekel, ajánlom figyelmébe, Botos István: A VIDEOTON KRÓNIKÁJA 1941 - 1991 című könyvét, amire a munkám során én is támaszkodtam.